Egyszerre imádod és utálod a párod? Így kerüld el a válást

Hiába imádod a párodat, néha mégis az őrületbe kerget? Még ha erősen is hangzik így kimondva, valójában teljesen normális, átlagos dolog ambivalens érzéseket érezni a hosszú távú partner irányába dr. Steven Stosny mentális egészséggel foglalkozó szakember szerint. A baj akkor kezdődik, amikor ezek az ambivalens érzések túl erőssé válnak, és az emberek felosztják őket két exkluzív érzésre: a szeretetre és a gyűlöletre. Ha te is a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete történetébe illőnek érzed a kapcsolatodat, vagy azt érzed, a felé halad, akkor dr. Stosny szerint ezekre érdemes odafigyelned, hogy ne billenjen túlságosan negatív irányba a közös jövőtök.

Amikor egyszerre utálod és szereted a párodat

Nem csoda, ha a párod néhány szokását, viselkedésmódját szereted, míg másokat nehezen viselsz el tőle, hiszen két különböző temperamentum, metabolizmus, családi háttér, szokások és preferenciák találkoznak össze a kapcsolatotokban. A jól működő kapcsolatokban a jó túlsúlyban van a rosszal szemben. Ez érthető, hiszen ha több irritáló viselkedésformája lenne a másiknak, mint kellemes, akkor nem sokáig maradna együtt két ember. Azonban az talán meglepőbb, hogy a jónak mennyivel nagyobb arányban kell jelen lennie a kapcsolatban ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja a rosszat: például az egymás felé irányított pozitív és a negatív élmények, kommentek 5:1-es aránya a legideálisabb, a pozitív rész javára.

Azonban egy hosszú távú kapcsolatban olyan erős ambivalens érzések is kialakulhatnak egymás iránt, amelyeket nehéz feloldani dr. Stosny szerint. Amikor túlságosan erőssé válnak a végletes érzések, akkor könnyen polarizált helyzet alakulhat ki, amelyben az egyik nap szerelemben telik, a következő pedig utálatban. Ha sikerül a jót és a rosszat összesítve nézni, akkor a másikkal kapcsolatos jó asszociációk túlnőhetnek a rosszon, fontosabbá válhatnak.

Viszont ha ezeket összeegyeztethetetlennek látják a felek, akkor a rossz élmények kapnak nagyobb hangsúlyt, mivel a szakember véleménye szerint a negatív élmények elsőbbséget kapnak az agyban történő feldolgozásban, mivel közvetlenebb módon hasznosak a túlélés szempontjából ezekkel foglalkozni előbb. (Egyes tanulmányok inkább a meglepetést okozó történéseket találták meghatározóbb emlékeknek, amelyeknél nem számított, hogy annak jó vagy rossz kvalitása volt-e.)